Kígyós-patak

Árak

• készpénz

Jegy árában elvihető halak

• nemes hal: kg
• egyéb hal: kg

Jellemzés

Általános adatok

Hossz: 28 km
Vízgyûjtõ terület: 130,9 km2
Kisvízhozam: kb. 0,04 m3/s (természetes); 0,06 m3/s (bányavízzel)
Középvízhozam: Nyirád alatt: 0,1 m3/s, ebbõl bányavíz: kb. 0,026 m3/s; a torkolatnál: 0,22 m3/s (bányavíz nélkül)
Eredet magassága: 230 m
Torkolat magassága: 134 m
Összes esés: 96 m
Átlagos esés: 3,4 ezrelék

A Kígyós-patak a Torna utolsó, egyben a legnagyobb, bal oldali mellékvize. Hosszan elnyúló vízgyûjtõje a Bakony nyugati peremvidékétõl egészen a Kisalföld (Marcal-medence) szegélyéig terjed.

Történeti adatok
A Veszprémgalsáról fellelhetõ történeti források között találjuk a patak egyik legkorábbi említését, mely szerint a falunak nagy a malomkultúrája, és 1366-ban a Sárosd vizén három malmot jegyeztek fel. A Sárosd vize feltehetõen a Kígyós-patak régi elnevezése volt. Ezt alátámasztja az 1800-as évek közepén készült térképeken még feltüntetett "Sáros völgyi malom" is, és a Sárosfõi-erdõ elnevezés, mely a patak eredetére utal, ugyanakkor ezen térképek már Kígyós-patak (illetve Kigyos Bach, Kigyós-viz) névvel jelölték.
Ehhez kapcsolódhat még, hogy a patak mellékén fekvõ Bodorfát a XVII. századig Sárosbodorfalva néven említik az iratok.
Az egykor bõvízû patakon Nyirádtól a torkolatig több malom mûködött.
Az 1960-as évek elejérõl nagy árvizet jegyeztek fel, a hömpölygõ víz átszakította a sárosfõi halastavak gátjait, és a falusiak kézzel "halásztak" a réteken.
Az õsállapotú vízfolyás egykor kanyargós medrét 1964 köröl rendezték, az alsó szakaszon több helyen új mederbe terelték.
Az 1990-es évek elejéig többek között ez a patak vezette le a Nyirád-Halimba környéki bauxitbányák által kiemelt nagy mennyiségû karsztvíz egy részét. Ma csak a még mûködõ Halimba II bányából engednek bele vizet, de ennek hozama töredéke az egykorinak.

Jelenkor, vízrajz, mederviszonyok
A Kígyós-patak Halimba és Padragkút között, a Halimba III elnevezésû bauxitbánya- (központi-) telephely mellett ered. A közelben mûködik az ország egyik utolsó mélymûvelésû bauxitbányája, ahol még ma is alkalmaznak aktív víztelenítést, azaz karsztvízkiemelést. A vízszint lecsökkentése miatt a környék karsztforrásai jelenleg inaktívak, emiatt a patak felsõ szakasza is idõszakos jellegû. A bányateleprõl a veszélytelenebb szennyvizeket (fürdõvizek, konyhai szennyvizek és a lámpakamra tiszta vizei), valamint a gépjármûmosó tisztított szennyvizét az udvartéri csapadékvizekkel közös elvezetõ árkon keresztül a Kígyós patak 28+822 km szelvényébe juttatják.
Az eredet fás-ligetes környék, és a további szakaszt is hasonló zóna szegélyezi, míg messzebb a völgyben a rétek, szántók jellemzõek.
A Halimba II ma is mûködõ bányaüzem felõl kb. napi maximum 8 köbméter (ez kb. 0,1 m3/s-nak felel meg) ülepített karsztvizet vezetnek a mederbe, a bánya területén keletkezõ (jármûmosóból és a csizmamosóból) egyéb idõszakos szennyvizekkel együtt, a 26+920 km szelvénynél. Innentõl a vízbevezetések miatt elméletileg állandó vízfolyássá lesz a Kígyós-patak, de vize az alábányászott területen a bányavágatokban nagyrészt elszivárog.
Nyíltabb területek (mezõk) után Nyirád északi szélét érinti, itt észak, majd északnyugat felé kanyarodik, és ezt az irányát torkolatáig megtartja.
Nyirád alatt, a 19+665 km-nél csatlakozik a Meleg-víz felõl érkezõ átvezetõ csatorna, mely az Izamajori bányákból kiemelt nagy mennyiségû karsztvizet hozta egykor, ma, a bányák leállítása óta elvesztette funkcióját.
A meder ezen felsõ szakasza szabályozott jellegû (trapézmeder), szélessége 5-6 m, a kisvízi meder (fenék) szélesége kb. 1-1,5 m. A vízfelület általában erõsen benõtt sással, náddal, a partok a nyirádi híd felett kaszáltak, a híd alatt többnyire cserjés. Itt, Nyirád alatt két völgyzárógátas tározó halastavat is táplál a patak, a felsõt jelenleg teljesen elborítja a nád, az alsó viszont rendezett, kiépített horgásztó.
A tározók alatt következik a Kígyós-patak leginkább természetközeli szakasza, a Sárosfõi- és a Meggyes-erdõk között. Itt a vízfolyás medre természetesebb képet mutat, és a fák árnyékolta részeken a víztükör is tisztább, mentes a mocsári növényzet máshol jellemzõ burjánzásától.
A Sárosfõi halastavak felé egy vízosztómû tereli a vizet, a 14+361 km-nél. Kisvizes idõszakokban a tavak kapják a teljes vízmennyiséget, csak áradáskor jut víz az egyébként száraz fõmederbe.
A tórendszer 6 kisebb tóból áll, haltenyésztés már nem folyik bennük, ma fõként madár- és növényfajai miatt értékes, védett terület.
A tavak után, az erdõségbõl kiérve már mezõk, szántók, ligetes területek között folyik tovább a patak, szabályozott mederben. Nemeshany és Káptalanfa között egy Szent János-szoborral díszített kõhíd vezet át felette.
A meder itt általában 10-18 m széles, a víz kb 4 m, míg az esés 0,5-2,65 m/km között váltakozik.
Veszprémgalsa és Kisberzseny határában, egy facsoportokkal tarkított réten éri el befogadóját, a Tornát, az 5+492 km-nél.