Megoldás a PARTSZÉL Nemrég Boszniában töltöttünk el egy hetet, pontosabban a Lake Pelagicevon. Ebben a blogbejegyzésben arról olvashattok, hogy miként sikerült egy nehéz helyzetből kihozni a lehető legtöbbet. Lake Pelagicevo röviden: - 19 hektár - 50 éves múlttal rendelkezik - 10 állás (9 állás - 2 személyes, 1 állás - 1 személyes) - Pontyállomány - 70% tükörponty, 30% tőponty - 1 hetes turnusokban foglalható állások - meseszép és kulturált környezet, igényesen kialakított állások A márciusi kaotikus időjárás megmutatta ismét magát, hiszen a hét folyamán a várt felmelegedés teljesen elmaradt, a helyére pedig a nappali és éjszakai pár fokok/mínuszok voltak jellemzőek a hét folyamán. Szerencsére azért 1-1 délelőtti napsütés megmelengette a szívünket, hiszen végre a nap sugarai a partszéli pályákon a pontyok számára is csábítónak mutatkoztak. Nem kimondottan jó fogási ráta jellemezte az első pár napot az egész tavat tekintve, de természetesen tudtuk, hogy ebben az időszakban még a pontyok emésztése lassabb, ami a táplálkozásuk intenzitásával összefügg. Jöjjön a partszél: Az állásunk jobb oldalán egy kis öbölben egy-egy ponty ugrásra lettem figyelmes. Nem is kellett több, gyorsan végszereléket és előkét váltottam (dobós módszer, Ronnie-Rig). A meghorgászandó terület kizárólag a zsinór megtörésével volt elérhető, így mellescsizmával besétáltam és a nád mellett levő bedőlt fára egy kampót tettem, a későbbiekben ez vezette meg a főzsinórom. Működött az elgondolás és sikerült pár pontyot “kivarázsolni” az öbölből. Ezekről a pontyokról a bloghoz csatolt képek között párat meg is tudsz nézni.:) Nem lehet minden túra extra, viszont tehetünk érte, hogy a nehéz helyezéseket is a lehető legsikeresebben megoldjuk. Köszönöm, hogy elolvastad! Görbüljön, Rebi